számban megtapadt
minden rossz éjelem
lelkemben fészket rakott
a szorító félelem
mint tört szárnyú
madár
a dűlőút porában
vergődöm
sorsom láncai
a földhöz szorítanak
csodaváró szemeimben,
mint a hamuval fedett
zsarát
szunnyad a hamvadó
remény
néha percekre
felmelegít
egy-egy dallá váló
költemény
de azután újra érzem,
mindez csak
csalóka tünemény