Én így mondtam el:

tiszta nyári éj volt
az ég zafír fénnyel őrizte
reszkető csillagait
s mint sápadt árnyékok
olvadtak el a fák

az óvatos Hold elveszett
tág pupilláim mögött
mintha gyógyító fátyol volna
végigsimította arcomat
és eltüntetett mélyülő ráncokat

gondolat-rőzsémet
zilált halmokba szedtem
tű ragyogású csillagok
vágyait kerestem

milyen boldog is voltam,
ha egy-egy felragyogó szempárban
megláttam önmagam
és nem vettem észre,
hogy hiába az őszinte szív,
...már régen vége van