Én így mondtam el:

skarlát színek
brokátfonatai
tekerednek éjszakáim
alkony-kék falára
régi utcalámpák
sárga, fátyol-aranya
ömlik szét
a kihalt utcákon
és már alig látom
elhaló lépteim
távolba vesző
kopogó nyomát
didergő kabátok
nesztelen suhannak
néhol még ottfelejtett
poénok pukkannak
amikor kocsma ajtón
ömlik ki a söntésszagú lét
dallamos, lágy halál
jár a sötét zugokban
és unottan számolja
ma hány lelket lopott
majd lomhán tovább áll
bár maradt még
akit véletlenül
itt hagyott...