elviselhető

az elviselhető semmit nem tanít
csak elandalít és elaltatja a vágyadat
langyos kómába ringat...
unalomba fúlnak a percek, a napok
én nem ilyen dalokat dúdolok

nem kell a megálmodható
a simogató, puha vágytakaró
meghal lassan a lélek
ha csupán az elviselhetőt adod
a benned születő kéjnek

amikor lángok futnak át a testeden
és vörös hálókat sző rád a pillanat
akkor reszketve féled: talán örökre így marad

lassan könny indul útra harmatos szemedből
kín szakítja szét minden büszkeséged
hogy jól szolgálsz, csak azt reméled

a gyönyörű-fájdalom rabjává váltál
sohasem tudtad, hogy erre vártál
mint yin és yang úgy olvadnak egybe
teljességedre csak így találhatsz
büszkévé válni segít az alázat

az elviselhető semmire nem való
át kell lépni rajta
a határokon túl vár az önvaló
az leszel amivé lenned kell
ami földre súlyt az felemel