anziksz

egy asztalnál éppen
a magány a széken
kortyol és körül néz
pár órája vár már
egy táska a lábnál
Esz-t fog a vak zenész

most nyílik az ajtó
a helyzet az pont jó
a pincér félre áll
belép egy árnyalak
azt súgja vártalak
hangok a zongorán

lengő-sárga fények
fel-fel nyögő székek
löttyen az olcsó sör
szeme már fátyolos
beszél egy "túl-okos"
jöhetne még egy kör

elnyeli szürke füst
arany volt, ma ezüst
falakon gyűrt plakát
szédelgő józanság
savanykás valóság
árulja önmagát

egyforma emberek
hazudott életek
torkokból krákogás
elromlott életek
kisiklott emberek
kocsmai szárnyalás