újévi hajnal

a város házaira leereszkedik az előkúszó fény
ez már az újév napsugara
sápadt halványan falhoz simulnak a sárga pászmák
mindent átszínez ez a reggel
ezekkel a sterilre szűrt fényekkel
erőtlen látomás ez...
a felhőtlen ég alatt most tér csak magához a világ
átlátszó párakék-kupola óvja a most születő derűt
végre hoz ez a nap valami édeset is
nem csak keserűt
mintha fénykép lenne ez az egész
a falak, a tetők, a mozdulatlan fák
és a villanyoszlopok
nézem és a régi, nyugodt
derűs napokra gondolok
gyermek-teleim legszebb percei voltak
az ilyen újjászülető hajnalok
gyermekként kitártam magam a reggeleknek
vágytam minden eljövő napot
ma is ezekről a felkelő Napokról álmodok
most csak a cseppnyi nyugalmat éhezem
ki tudja mit rejt ez a nap még nekem
akkor ígéret volt minden
egy fényekbe csomagolt szebb jövő
nem hiszem hogy a Sors lett volna
a fénnyel-üzenő
most minden szép pillanat ajándékát kiélvezem
féltőn őrizem ami még jut nekem