kopik
2010.01.17. 15:49
kopik
koptat az idő, a napok a percek
elkopnak bennünk az izmok, a sejtek
elkopik a test, porlik az Egész
őrizem mégis létem lényegét
lélek-látomásaim még itt surrognak bennem
tudtam amit lehetett és ha kellett mentem
nem könnyű álmok töltötték meg éjszakáim sötéttel
nem együgyű vágyak csordogáltak testemben a vérrel
lelkem marta láthatatlan kétség
sötét-fekete lett az áttetsző fehérség
felragyogtak megtett lépéseim
mögöttem lángoltak nyomaim
kopott az Út és kopott a lábam
mentem előre a Célt pedig nem is láttam
Úton voltam és ott is maradtam
az Út tekeredik, kanyarog alattam
csak a hit vezet, a remény, hogy érkezem
csak amikor megyek, akkor érezem, hogy létezem
|