csatolt

csatolt-lüktetésbe szédült éjszakák
beszippantja lélegzetünk ránk boruló éjpalást
szívbe ivódnak a nedves szavak
nem durvák, nem kemények, csupán vadak

érdessé csiszolódott már a bőrünk
sápadt lidércek lettek belőlünk
szikkadt gondolatok gyökere lassan elereszt
azt hittem nem is rég, hogy engem követsz

nem hajt új ágakat csatolt-élet fája
nem éget már a vágy, hiába próbálja
külön dobbanások, szétváló ütem
a világnak mostantól két létezés üzen

jég és tűz, fagy és lángolás
földre bukott létezés, égben szárnyalás