átlátszó

átlátszó lett köröttem világom
ezt a szobát is... már alig látom
falaknak ütközöm
üreg-létezés
átlátszó közöny

odakint ott zubog a világ
behatoló fénye szemembe vág
falak zárnak el
ajtót nem találok
nem vagyok közel

átlátszó létezésem
évtizedek óta élem
Ők bámulnak rám
de nem látják
üreg-szobám

furcsa tekintetű ijedt arcok
nem értik az értelmetlen harcot
üreg-falakon kopogtatok
soha nem lehetek egyedül
mégis mindig magam vagyok

látható életem... láthatatlan létezés
csak látni a Világot... az nagyon kevés
átlátszó leszek lassan én is... eltűnök
vagy itt maradok mégis
de többé senkinek fel nem tűnök