Ó, arany léptű alkonyat, Te drága!
Te oszlasd el a nappalok fényeit!
Hozz sötétséget a bűnös világra,
ne nézd az emberek égő könnyeit!

Boruljon minden jótékony homályba
és senki se hallja mások lépteit!
Hatalmas legyen az ember magánya
járja meg mindenki poklok bugyrait!

De mit beszélek? Hiszen most is sírok.
Nekem fáj minden dühös, átkos szavam.
Belém marnak, belém égnek a kínok.

Ha tehetném megfeszíteném magam.
Lám énemmel is őrült harcot vívok
értetek naponta megölöm agyam.