sötét sikolyok

sötét sikolyok hörgéssel keverednek
körbe gyűrűzik füst-keserű köd
sótlan vizek savanyú árnyai
izzadtan ívelő szemöldököd
szétterül, lapossá válik a Nap
a Sors minden csapása simogat

fekete cukor égett íze
múló órák félszeg árnya
láb nélkül hever a valóság
de olyan, mintha körbe járna
porszemcsék csillogása elárulja léptem
vajon magadtól találtál rám vagy én kértem

lassan süllyed le a fehér függöny
dörzsölt-nyikorgások bontják szét nyugalmam
nehéz, elfedő, vastag közöny
a történéseket odébb zavartam
sikamlós nappali látomások riasztanak
és józanító-hangulatot árasztanak