falovacska

amikor még gyermek voltam
falovamon ültem
kék ég alatt, napsugárban
boldogan repültem

hintalovam száguldott és
lágyan elringatott
hallottam amint patája
vidáman dobogott

évek múltak és a lovam
árvává lett szegény
nagy fiúként falovakon
már nem ülhetek én

nincsenek már szép ábrándok
nincsenek falovak
mindennapok gondjai közt
vágyak nem szárnyalnak

autó dohog alattam
és motor zaj kísér
benzin illat száll köröttem
Rohanj, hogy oda érj!

néha mikor éjszaka van
már minden elcsitul
a gyermekkor újra éled
két lábam elindul

valahol, poros sarokban
egy falovacska vár
felülök rá, ringat lágyan
és gyermek vagyok már

körülöttem nyílik a rét
és napsugár ragyog
ilyenkor néhány órára
ismét boldog vagyok