indul a nap kelni fel - sötét az álom marad ásítás szájon szem leragad hát nem mosollyal indul ez a nap megmosom ma is a fogamat pizsama most le fel rám a kabát köveken koppan mozdul a láb cipő és járda visznek már tova még álmaimban mily ostoba munka és helye ő is oda ér sietős munka semmit sem ér csak egyet értek de azt sem nagyon lehet az enyém némi vagyon már kint a napfény sárgul oda fenn nem vesznek észre nagyon ma sem megint így sem jó gyomromban marad tegnap és ma is napi harag dühösen száguld a két mutató én mégsem leszek képmutató nézni mereven azt jól tudom én faragott álarc arcom helyén lassan megfordul eremben a vér víz parton ülök hullám elér fodros haboknak kívánok jó éjt nappal éjt várok éjjel meg fényt soha nem itt vagy mindig csak amott hangom sem hallom elhallgatott volt már olyan is hogy kinevettem volt hogy azt hittem jól szerettem mégis arcomba koptak a szavak már minden eltűnt megláttalak ezer és ezer meg még jó néhány ki tudja mennyi hányféle már egy húr megrezdül pengve elszakad elhoztad nekem saját magad fény van vagy sötét csak én tudhatom kitől lesz majd más a holnapom szaladni körbe sok-sok életet épp csak elkezdtem már vége lett