van ilyen van ami vad és van ami keserű pedig az egész nagyon egyszerű van ami szelíd és van ami édes hidd el az élet nem olyan rémes látod hogy sárga pedig lehet hogy zöld látod hogy arany pedig lehet hogy föld nehéz szárnyakon fehér tollak hallgatnak folyton sohasem szólnak tiszta és meleg takarj be édes a végtelen néha lehet véges sót a cukorhoz észre sem venni szórni teába krumplira tenni a lélek is "egyen" kell néha csend is jól esik a zűrzavar de kell néha rend is érints meg néha hagyd hogy jó legyen csak puhán mint felhő a hegyen csak egy hógolyó kell hogy lavina legyen elindul lassan követelő kezem keresztül az úton jobbra-balra néz ecsettel fest a vak zenész csikorgó kanyarban meghasadt álom hírtelen elnémult a zenekar a bálon van valahol béke is van legyőzött háború van felhőtlen öröm de ez olyan szomorú látod hogy jó így pedig lehet hogy vége látod hogy fehér fesd feketére