hány élet

hány életem volt már
nem is tudom...
nem is emlékszem...
többnyire csak foszlány-érzések maradtak
minden létezés nyomtalanul tűnt el

csak sejthető mit hoztam
- ösztönökbe rejtőző történéseket -
és néha más világokról álmodtam

ott léteztem az ismeretlen-ismerős időkben
nem tudni pontosan hol
miért és mennyit időztem

múltak az évek
századok és eonok tűntek el
én maradtam mégis
visszhangzott bennem:
ami lesújt az felemel

minden élet új szenvedést hozott
és új örömet is biztosan
ha többet nem
legalább annyit
hogy vége van

rejtve maradt örökké a végzetem
félelmek ivódtak belém
ősi vágyak marcangolták életem

hitek és meggyőződések erőt adtak
a fájdalmaknál kínosabb kétségek
mindig velem maradtak

bizonyosságot létem értelmére kerestem
de nem találtam soha
most kezdem megérteni
hogy ez a keresés mennyire emberi
és mennyire ostoba