aszfalton

nyári vándorokat izzadt az aszfalt
ragadt a láb és forró volt a szél
bőrömre rajzolta a nyarat
simogató fűszál-remény

molnárka futott a vízen
hűvös-lágy habokban lebegtem
fenntartott és ringatott a tó
a semmibe születtem

titok-fuvallattal üzent a Sors:
nincsen vége még az útnak
levágott fűszálak sorban
árokba szénaként borultak

este lett és hűs harmatát
széjjel szórta mind a rét
hallgattam mindig-magányban
a felharsanó csillag-zenét

aszott-magányba fúltak a napok
lépteim a semmibe vezettek
vigaszt nyújthatott volna, ha tudom
hogy akkor is Téged követlek