még-már-még

még a felhők sem őrzik a titkot
még a napfény sem űzi a tajtékot
még halványan csillan csak a könny
még rendszeresen befed a közöny

már nem érti senki az imákat
már nem hiszi senki, hogy jól hibázhat
már elhazudott mindent az őszinte szó
már elérhetetlen álom a való

még csattan a zár az ajtókon
még lyuk vöröslik a homlokon
még lassan szivárog az élet
még vissza-vissza tér a lélek

emlékek - múltak
jók voltak - javultak
rossz álom ébreszt fel
folyton ölni vagy ölelni kell

tervek és jövők
négyzetek, körök
még-már-még ennyi
embernek lenni
(muszáj itt lenni)