pillák

a pillák összeérnek
homlok a homlokon
mint amikor napsugár
simít a dombokon

sóhajok szűrődnek
pórustól pórusig
eltart a pillanat
alkonytól hajnalig

ajkak réseiből
tűzforró lehelet
a teremtés tüze
épp ilyen lehetett

örök pillanat ez
itt van és visszatér
körforgásba zuhantunk
életet az életért

szembogaraidban
a végtelent látom
írisz-szövedékedből
építem világom