Aforizmáim 40.
2010.06.08. 08:21
Aforizmáim 40.
1.
Azt hiszem a ritmus szüli a dallamot, a dallam pedig a szavakat és ha sikerül megéreznem, meghallanom, hogy rám találtak, akkor lesz belőlük vers.
***
2.
A leghosszabb, a legnehezebb és a legrejtettebb út az, ami hozzánk vezet. Gyakran észre sem vesszük, nem is hisszük el, hogy más lehet, mint amin éppen járunk, de az igazi célhoz csak ezen az úton juthatunk el.
***
3.
Ritmus, élet, vidámság, titokzatosság, vágy, sötétség, halál, újjászületés, körforgás... valahol ilyen egy igazi tánc. Aki érzi a versben, az táncolni is tud... úgy igazából... ha mer...
***
4.
Azt hiszem minden ritmusban benne lüktet az egész élet, a körforgás, a változás, a születés és elmúlás. A Ritmus maga az Élet.
***
5.
Érezni kell a keserűt is, hogy az édeset jobban értékeljük. Az élet harmóniájához kell minden íz.
***
6.
Önirónia! Mert fontos, hogy minden kritikát és változást önmagunkkal kezdjünk.
***
7.
A legtöbb amit egy vers kívánhat, hogy legyen olvasója.
***
8.
A csodák csak akkor léteznek, csak akkor tényleg csodák, ha valóra válnak :-)
***
9.
Azt gondolom, hogy talán én magam vagyok a ceruza és valaki időnként megragad és rajzolni kezd. Képeket, szavakat... és ez jó!
***
10.
A végtelen, az örök változás, az ábránd, ami valóságnak látszik, állandó, de mégsem ugyan az. Valami ilyesmiket jelentenek a felhők. Ma már az életemben keresem ugyan ezeket, mint sok évet megélt gyermek.
|