éjjel

magányos utcák
alszanak éjjel
simogat a holdfény
reszketeg kézzel

farönk hintázik
csillámló habokon
meghal a folyó
homokos partokon

égi fényeket gyűjt
fészkébe egy fecske
távol járt nappal
meglepte az este

koppan az utcakő
mintha emlékezne
mintha minden éjjel
rajta Kedves menne

házakon fakók már
a nappali színek
boldogan mutatnák
mindegy lenne kinek

lágyan szuszog, alszik
életem városa
takarója égbolt
sötétség vánkosa