elaludt-Hold

sikoltott a hajnali fák tetején az elaludt-Hold
arcába vágtak már a Nap fürge sugarai
most kapkodva szedte össze a dolgait
fekete-aranycsillagos köpenyét lerántotta az égről
a derengő fátylakat is szétfújkodta
leporolta az álmot a domboldalról
frissességet hintett szét a Duna hűvös-mély vizéből
majd csendben elosont
nehogy az érkező fény megneszelje
hogy itt ragadt
nem akarta magára haragítani
a verőfényes sugarakat
sápadt-fehér korongját felhők mögé rejtette
ott bújt meg estig
és a nappal nem is sejtette