kereső-vágyak
2010.07.04. 06:36
kereső-vágyak
amikor kereső-vágyak
bársony füvek között sarjadni kezdtek
hideg közöny-fagyok akkor
messzi hegyek mögé mentek
felnyúló zöld fűszálhegyek
méz-korongokba szúrtak
zizegő-zümmögő ékkövek
lebegve élni tanultak
nehéz, sűrű lett a levegő
sok éledő reménytől
senki nem gondolt arra
ki kit és miért öl
ünnepelt az élet
pezsgett egy univerzumnyi létezés
valahol persze tudta minden
...a megbocsátáshoz ez túl kevés
de nem is akart üdvözülni
az áldott fekete föld
a nyomokat hagyó állatok
a fű, a fa, a völgy
nem, az üdvösségről
mit sem tudtak
csupán élni, nőni
szaporodni akartak
része lenni a forgásnak
a körnek ami magába zár
megtölteni a végtelen-pillanatnyi időt
ami múlik és tova száll
|