mint fákba

mint fákba álmodott évek
úgy ölel körül a jelen
ne mond nekem, hogy félek
hisz nem is vagy velem

a kéreg már hámlani kezdett
leveleken foltok csúfoskodnak
azért is szembe a szélnek
fricskát mutatni a kornak

erősen tart még a törzs
ha kívül már meg is kopott
áramlik még az erekben a nedv
ha nem is úgy mint szokott

rügyeknek és virágoknak
most is van helye
integetni csillagoknak
az ágaknak még van ereje

mint fákba vésett betűk
úgy marad meg az emlékezet
pillanataink idő-keselyűk
de óv a boldogság-vértezet