nagyvárosi éjszaka

sűrű párákba burkol az éjszaka
vizes kabátomnak hideg a gallérja
viszem magammal a sárga lámpa-fényt

nem tudom ma hova csalnak a léptek
jönnek utánam élveteg képek
színeket látok, főleg feketét

sarkon befordul alattam az utca
batyuba kötve egy hajléktalan cucca
egész élete csak ennyit ér

kutya-nyomok festik csíkosra a járdát
senki nem keres szemetének ládát
mocskos jelent cserélünk el a holnapért

közömbös arcokon elalszik a nappal
ébren maradtam, pedig nem is akartam
ez az élet halálos mérgezés

fölém hajolnak sötét-szívű ablakok
mély-fekete kapualj előttem oldalog
megint indulás, de hol a megérkezés

egyforma lépések, egyforma utakon
magam az éjnek büszkén mutatom
mögöttem már elveszett az idő

semmit nem akarok ettől az éjtől
halványul a fény a sötéttől
a múlt kiköp és elnyel a jövő