talán már
talán már nem kéne írni ennyi szó már épp elég talán most kéne sírni amíg fáj az emlékezés talán nem is születtek versek csak őszinte mondatok talán elmegyek majd egyszer de most még itt vagyok itt vagyok a csendbe rejtett hangban én vagyok a visszhangzó szoba itt vagyok a sötétbe fúlt fényben én vagyok a lélek mosolya itt vagyok az álmok mögé rejtve én vagyok az öntudatlan sóhaj itt vagyok a földre terítve én vagyok a be nem vallott óhaj talán már vége lehetne ennyi most már épp elég talán ha senki nem kérdezne soha meg nem felelnék talán születnek még versek vagy csak őszinte mondatok talán többé nem keresek hisz várnak feladatok