Szonettel a sötétbe...

Csillagok! Éji égbolt virágai.
Ezer, fénylő aranysárga napszilánk.
Csodáljuk Őket mi, az éj árnyai
és száll feléjük égbe súgott imánk.

Milyen csalóka e sok ezernyi fény...
Hiába a sóvárgó, esdő szavak...
Csak hideg ragyogás és semmi remény
mégis várunk, míg életünk elszalad.

Hát miért nem dobjuk el ábrándjaink?!
Nézzünk nappalaink igaz szemébe!
A sárga tűz eméssze el vágyaink...

Tegyük életünk a valóság kezébe,
a fényben enyésszenek el álmaink.
...és akkor forduljon minden sötétbe!