ha legalább ha befordulsz a sarkon ha meglátlak megint késő már szaladnom sorsom meglegyint pedig belül a szememben mást mutat a kép ott bent a retinán nem is mindig szép mégis valóságos a vágy ami elkap és elsodor mert benned izzik igazán hogy hozzám tartozol a tűz a láng emészt és lobog a fény a szó világít és dadog a tett a vágy félszeg és őrjítő a rossz a jó léleküdítő ha befordulsz a sarkon ha hallom léptedet érzem az illatot látom a képeket ha legalább néha valósággá válnál ha legalább néha engem csodálnál ha legalább a testem igaznak érezne ha legalább a lelkem néha vétkezne