smirgli

smirgli szemcsék a pillanatok
amikor rossz napok dörzsölnek simára
és persze hiába az önuralom
nincs hatalom ami úrrá lehet ezen
többé már nem lehet kegyelem

pattanjon szét a fegyelem béklyója
és ne legyen többé soha semmi más
véget érhet a kóborlás évszázada
ha lesz aki haza vár
és ezzel együtt jár majd a béke
ez nagyon kéne most is
de juszt is jönnek új feladatok
hogy lassan megfulladok

véresre súrolnak a napok
pedig tiszta vagyok kívül-belül
igaz itt-ott a bánat megül bennem
de ez ellen nincs mit tennem
talán csak a szerelem segíthet
mert kimenekíthet a hétköznapokból
ahogy dorombol vagy belém hasít
de legalább mindig ad valamit

simává válik lassan a létem
bár nem én kértem smirgli-sorsom
most mégis én hordom már régen
most meg azt kérdem:
Mennyi van még hátra kérem?