felkelsz

felkelsz és ott hagyod
meleg nyomod az ágyon
túl vagy az éjszakán
kesernyés csillagok a szádon

hűvös szoba zárja be
vágyteli perceid
rab vagy tudod
csupán ez ami lelkesít

legyen hát új nap
ruhádat veszed
napközben amit kell
megint azt teszed

egyforma minden nap
egyforma minden álom
ugyan olyan minden este
a vágy-sóhaj a szádon

a valóság azonban
még sivárabb ennél
képzeletben éled át
amit annyira tennél