karikázom

karikázom, pántlikázom
ezt a táncot magam járom
estétől megvirradatig
két jó lábom nem alhatik

körbe, körbe tűzközépen
gyullad arcom láng tüzében
füst illattól létem kábul
éber énem égbe bámul

parázs lüktet máglya helyén
tűz-látomás most az enyém
vörös arcok körbe vesznek
tüzes szemek rám merednek

milyen világ ahol vagyok
milyen világ amit hagyok
imbolygó árnyak suhannak
elvisznek és itt maradnak