amikor felhőt hozott az éji szél
akkor a sarokban a szék
félve ereszkedett térdre
szekrényben a kabátok
reszketve bújtak egymáshoz
naftalin szagban emlékeztek a fényre
és miközben a neszek
csenddé olvadtak össze
üvöltve kérdeztem a némaságtól:
Tényleg eljössz-e?
amikor bágyadtan lógó függöny lebbent
a hanyagul nyitva felejtett
lomha ablakszárnyak mögött
és az összegyűrt paplan megizzadt
csupaszon reszkető
ölelésekre emlékező combjaim között
az álmok akkor valahol
más szobákban jártak
csak halkan suttogtam:
Nagyon kívánlak...
amikor hold-sugár kúszott az ágy alá
és a porcsomók odébb gurultak
lopakodva-növő sanda közönnyel
a falakról árnyak nőttek fölém
hogy betakarják vonító hitemet
fájdalommá őrölt reménnyel
fogaim közül elő-szivárogtak
szakadt fátyolként a szavak
bennem visszhangzott a felismerés:
Már régóta vártalak!