lelógott

lelógott és a földre ért
tömött szürke fellegek palástja
eltakarta a világot
azt várta valaki csodálja

felnézett az arra járó
félelem marka szorította lelkét
úgy érezte vissza tért a múltból
a legfélelmetesebb emlék

amikor még a létezés előtt
szétszórva bolyongott az űrben
amikor még csak anyag-porként létezett
de már tudatra ébredt szédülten

a félelem volt az első
a semmi-sincs után rögtön
épp csak kezdett "összeállni"
de már érezte, hogy az anyag börtön

szabadulni szeretett volna
az épp rácsukódó atomoktól
hiszen a Létező szabadon
többé már soha nem barangol

de menthetetlen születni kellett
megvalósulni mindenáron
kellett hogy örömöt érezzen
kellett hogy gyakran fájjon

korlátok közé zártan
érezni kellett a Létezést magát
megfizetni a teremtés árát
hinni a Lenni káprázatát

de az ősi félelem megmaradt
lényege lett a létezésnek
azoknak a vágya volt ez
akik szabadságot már nem remélnek