csillag-bársony

csillag-bársony felettem
puha lélek-takaró
olvadt tócsákban feküdni
az volna csak a jó

nem tudni semmit arról
ami mindig körbe vesz
éjjel-nappal arra menni
ahová Te vezetsz

csillag-bársony mosolyom
nem rejteni többé el
éj-sötétbe oldódni
napsugár jöttével

hordozott napi létem
nem lenne többé kereszt
éppen úgy lehetnék boldog
ahogyan Te szeretsz

csillag-bársony alattam
sóhajom hazatalál
ez itt hétköznapi élet
mindennapi halál