felpattan
2010.11.13. 07:42
felpattan
felpattan hunyt szemem
fekete köd alatt
virágot hajt a csönd
a szél tovább szalad
csikordul egy levél
hullámot gyűr a tó
felhangzik valahol
hajnali altató
sikolt a láthatár
összetört látomás
lebukó napkorong
elvérző vallomás
ne higgy nekem ha űzlek egyre messzebb
valahol őriznek igaz szavakat
te vagy a vég és én voltam a kezdet
máglyák olvasztják a fagyos ajkakat
megcsörren bennem is
valami érzelem
nem tudom milyen az
talán csak képzelem
ellobbant tűz-hamu
szitál a fej felett
százezer áruló
feszít meg bűntelent
dárda szúr keresztül
lelógnak karjaim
sötétbe fordulnak
szürkülő napjaim
ne higgy nekem ha űzlek egyre messzebb
szavak szövik sűrűvé a fátylakat
igaz dallá válnak a hazug versek
elégetni nem lehet a vágyakat
felhasad ragyogón
kék-fehér látomás
nem a vég kísért
egy újabb állomás
kezemre arcomat
betakar a folyó
megáll szívem felett
a Rád kilőtt golyó
sámánok hangja hív
dob szó él helyettem
elmenni nem tudtam
hát vissza térhettem
ne higgy nekem ha űzlek egyre messzebb
amikor körbe érsz rám találsz újra
kiáltásoddal szülöd meg a csendem
jajdul a két lélek, két testbe bújva
felsír egy újszülött
felfeslő csend-brokát
hallom ahogy Isten
megtörli homlokát
sárba ragadt dió
keménnyé fagy a hit
röppenő gondolat
de ez már nem segít
fénylő csík az utca
csukódik napra éj
oszlopra mászott fel
kigyúló sárga kéj
ne higgy nekem ha űzlek egyre messzebb
véget ér hamar ami nem kezdődhet
szemed megkeresi csukódó szemem
páros-tekintet örökké rejtőzhet
|