Derült ég felhőkkel

mentem épp és
néztem az égen a felhők
lágy vonulását

tömött, fehér gubancok
áttetsző fátyol-színek
szálltak szememre is akkor

jött felém a messzeség
repesve merültem fel
tarajos hátú felhő fodrokon

ujjongó testem vidáman
fúrta magát a furcsa
fehér-puha égi lyukba