Fekete-hegyek

komoran állnak
egymás mellett
a Fekete-hegyek

oldaluk kopár
némák és sötétek
a Fekete-hegyek

árnyékukban megfagy az élet
csúcsukon meghal a lélek
a sziklák síkosak, hidegek
ha megmásznád, megnőnek
ilyenek a Fekete-hegyek

sikoltva sír a szél is
ha közöttük visz útja
Nap fénye sohasem ér
a legmagasabb csúcsra
ilyenek a Fekete-hegyek

utak nem futnak
erdők nem susognak
némák a Fekete-hegyek

patakok nem fakadnak
madarak nem dalolnak
csendesek a Fekete-hegyek

kövek nem zörögnek
méhek nem zümmögnek
állnak a Fekete-hegyek

semmi sem változik
minden a régi marad
a világ nem romlik
de nem is halad
már rég halottak a Fekete-hegyek