Lelkek csatája

szikrák hullottak
a mennybolt tetejéről
vörös fátylak mögött
remegett a Nap

kék könnyek peregtek
az árvák szeméből
villámok cikáztak
haragos felhők alatt

sejtelmes fénybe
vont mindent
a parázsló levegőben
izzón szálló por
őrült nevetéssé
torzult pofák
mint ezer varázsló
jártak a forró
süppedő homokon
elszabadult vad démonok
rendeztek iszonyú táncot
nem volt ember ki láncot
tehetett volna rájuk újra
vad förgeteg söpörte el
a szemernyi létet
szörnyű végzete utolérte
a csöppnyi népet

pusztultak mind
az igaz lelkű bátrak
nem segített sem düh
sem alázat

lelkek csatája dúlt
ahol csak veszteni lehetett
az győzött aki
előbb elesett