Viharban

felettünk gyülekeznek
sötét fellegek
szélvihar pusztít
vad förgeteg

korhadt fák dőlnek
a levelek szakadnak
úgy érezzük
vége a Napnak

minden sötét
őrjöngve pusztít a Szél
észre sem veszed
és eltévedtél

lábad már nem
az ösvényt tapossa
járatlan utakon
bukdácsolsz bolyongva

tépnek ágak
szaggatnak tövisek
baljósan villannak rád
zöld fényű szemek

tudod, már késő
minden segítség
nincs kiút,
nincs menekvés

hiába derülne ki
odafönn az ég
a förgeteg hiába
vesztené lendületét

az irány már
mindörökre elveszett
hiába kutatod
többé már nem leled