Zsoltárok

Zsoltárok hangjait zendíti
fák ágai közt a szél.
Vágyó álmom lassan
ébred és útra kél.

Az éjszaka, mint jó barátot köszönt.
Az ész nem úr már az ösztönön.
Milyen távoli most minden gondolat,
milyen indulatok vezetik tollamat.

Vágyak szárnyán repül a képzelet,
lassan elakad, ziháló lesz a lélegzet.
Távoli minden boldog perc,
emlék csak amikor ölelsz.