Itt vagyok
végzetem sodor
a gyeplőt már nem
fogom, csak nézem
merre visznek
száguldó lovaim
életem útján
vártak boldog
évek és már
nem félek amikor
eljön az éj
bánataim barátokká
lettek s ha néha még
átölelnek, szememben
már könny sem csillog
a múltamért
voltak akiket
boldoggá tettem
voltak akiket
elfeledtem
s most itt állok
melletted én
millió utat
választhattam volna
de végzetem
vezette lépteim
hát itt vagyok
melletted én
vártak rám
könnyező csillagok
és a halott-fényű
Újhold hozta
mindig a holnapot
néztek rám
árnyakat űző
ablakok és elhaló
sóhajok pihegtek
lustán az arcomon
csókjaim végre
virágba borultak
s hulltak áldott
ajkak vágy-piros,
mézédes ívére
vannak akiket
boldoggá teszek
vannak akiket
nem feledhetek
s majd itt maradok
melletted én
millió állomást
választhattam volna
de végzetem
állított meg újra
hát itt maradok
melletted én
suhantam képzeletem
titkos, rejtett
ösvényén és elnyúltam
fövenyén a kielégült
buja vágynak
meleg, lüktető
testek bőrét érezték
ujjaim izgatón
simának és kezek
súgták mennyire kívánnak
tomboló vihar
volt szerelmem
ha kellett vagy
lágyan szálló
lenge puha felleg
lesznek akiket
boldoggá tehetek
lesznek akiket
messze kergetek
s lehet, végleg itt maradok
melletted én
millió vallomást
választhattam volna
a végzetem
kezemet fogta
hát lehet, hogy itt maradok
melletted én