újra...

simogató kezemben
még hordozom
fájdalmas múltam
minden fojtogató
könnyét

de csókoló számban
a lemondó,
keserű sóhajok
már lassan
édes mézzé oszlanak

testedhez simulok,
mint riad kisfiú
az anyai ölbe
szeretni tanulok újra,
az álmok útján
indulok előre

valóság-ruhám
büszkén hordozom
átlépek elmúlt napokon
és emlékszagú
sosem volt ölelések
foszlanak le rólam

újra ártatlan,
ifjú szívem dobog
újra tiszta vágyak égnek,
olyan vagyok ismét,
mint valaha
régen voltam

már nem csodára várok
nem ábrándok
csalfa szeretőit
kergetem
újra látom a világot
újra élem

és szeretem