sötét bársonyba fúl az éj bőrünk perzselőn összeér arany cseppeket sír az ég s megfogjuk a Hold kezét
szétszór az ég csillag könnyeket felidéz szemedben vágyó fényeket szilánkok csörrennek az éj ezer darabra hull szikrát szóró sötét csendben síró magány meglapul