és karácsony

és karácsony lesz megint
és hideg
és hó is talán
és csend
és fehér
és "szilentnájt" a zongorán

olyan fenyős
olyan csillogós
olyan ismerős az egész
olyan gyertyás
olyan csillagos
olyan édes és nehéz

méz és fahéj illatok
üzenik, hogy itt ragyog
valahol itt lakik most is
van és lesz és volt is
ünneppé változott alakban
megül a gyertyafényes ablakban

a falakon kígyózik végig
lassan jut szemtől a vérig
elér a szívbe is talán
vagy kint ragad a házak udvarán
fényes plakáttá válik
havas teleken szokássá ázik

pedig lehetne, mint régen
pedig ülhetne kisszéken
pedig nézhetne csillogó szemmel
pedig tehetné amit nem mer
pedig szerethetne egész évben
pedig mosollyá válhatna a békében

és karácsony lesz megint
és gondok
és méreg is talán
és rohanás
és ajándék
és képeslap a "muszáj-íróasztalán"

olyan akarós
olyan feszült
olyan ismerős az egész
olyan elmúlós
olyan sóhajtós
olyan zsúfolt és nehéz

és már nincs is velünk
amikor a nevét folyton emlegetjük
és nem találhatjuk
amikor már nem is keressük

és néha van egy pillanat
amikor megdermeszt az érzés
és néha őszintévé válok
amikor fellázít egy kérdés


...és hová lett a Karácsony?!