ott ömlött

ott ömlött ki éppen a padok előtti aszfalton
ott folyt szét az utolsó vörös sugár
melegnek és sűrűnek látszott
mintha vörösborral elkevert vér lenne
talán éppen a padon ülőké
akik mit sem tudtak róla
hogy lábuk előtt hever a mai nap
vagyis ami belőle megmaradt

ott öklendezett vérvörös fátylat az alkony
ott a város kellős közepén
akkor amikor éppen arra mentem én
láttam a közömbös arcokat
amikre ráragadt az elmúlt órák fakó máza
semmit sem látva ültek, álltak és mentek
nem éreztek semmit ma sem
nem is éltek, csak léteztek

ott vergődött a fény a kopott utca kövén
ott fordult lassan feketébe a vörös
de nem látta senki a haláltusát
nem is vették észre az éjszakát
hiszen fény nappal sem jutott nekik
csak a komor-fekete monotónia
nem akart senki látni
és nem volt mit mondania

ott maradt a padok előtti aszfalton
ott maradt az elmúlt nap nyoma
beletapostak a járókelők
amikor indultak haza
és cipőiken széthordták
napsugarak emlékeit
amelyek álmaikba szőtték
eljövő nappalok reményeit