süket

vakon élt eddig
most már nem is hall
azért él tovább
amíg meg nem hal

váltott-ingű élet
másnapos józanság
hirtelen sötét lett
így van ez mostanság

csendbe varrt mondatok
fagyba rejtett lángok
nem is nézek körbe
hiszen úgy sem látok

mennyi kongó lépés
mennyi üres szólam
hazugságot mondtam
valahol rólam

álomtalan-sápadt
minden éji óra
álcázott békesség
mintha rólunk szólna

sárba mélyednek
kerekek csak körbe
közelebb a valóság
kezeket a földre

jobb tán nem hallani
jobb tán nem is látni
jobb az idő elől
csendben félre állni

vakon és süketen
boldog nem-lét órák
örüljünk, ha régi lelkünk
ma még éppen jó ránk