dübörög úgy rohan ez a bolygó
azt kérdezted: Hol jó?
hát itt nem sokáig
hisz vagy a vér ér bokáig
vagy vigasztalan álomba zuhan
aki észrevétlen tovább suhan
alattam meg ez a forgó valami
aminek jajszavát nem is lehet hallani
érezni meg nem is érdemes
pedig milyen érdekes
lenne ha átjárna az a fájdalom
ami hamarosan mindenkinek fáj majd nagyon
hiszen mást már nem adhat neked
emeld hát fel végre a fejed
és lásd meg amit sohasem akartál
már mindent elpusztítottál
bár még itt dübörög alattad
de a jövőd már rég eladtad
a jelened már a múltban felélted
nem maradt semmi reményed
csak menj neki a falnak
úgy ahogy azok akik valamit még mindig akarnak
akiknek fáj ugyan ha koppan
de amíg szét nem loccsan
nem hagyják abba semmiképp
hátha lesz valaki aki valamit megért
és egy ilyen látványosan ostoba gesztus
megváltoztathatja a finnyás gusztust
talán majd oda felfigyel a bajra
aki látja és hallja
azt az ostoba véget
amikor egy gondolkodó-agy szétment
és elhiszi végre
hogy hamarosan vége