felhőt terít

felhőt terít lábaim nyomába
felfakadó vihar
özönvíz üldöz ádázul
villám-villanófények világítanak
posvánnyá züllesztett utakon
nem szabad szólanom
mert megfojt a felcsapó átok
aminek nem rám kéne sújtania
hanem rátok...

elsilányított világotokban
honnan is tudhatnátok
hogy mit keresek egyre
rám ordít a sötétség minden sarkon
míg rá nem ismerek arra az egyre
arra aki engem keres
éppen olyan elkeseredett kínok között
mint én teszem nap-nap után
hiszem megtalálom
ha nem ma, hát holnap
vagy holnapután