máló

reggeli vázákban
tegnapok virága
ha sötét van - ugyan ki látja
mállik a lélegzet
foszolva tűnik el
szikla alá nyom - majd felemel

sebeim gyógyulnak
újra felszakadnak
dúdolom dalaim - magamnak
hallom is néha tán
elkábít a dallam
meghalni mindig - örök hajlam

kicsit félni kéne
kicsit megrettenni
nem csak élni - de lenni, lenni
eltűnik a füst is
a tűz nem ismerős
aki hisz még - mind, mind eszelős