ott jártam

ott jártam
ahol szétszórta kincseit
a vörös-verejtéket izzadó alkony
átnedvesedett gúnyáját ráborította
a rezzenő-levelű fákra
a hegy kéjes-domborulatára
és a kubista-fényű háztetőkre
a szürkén világító aszfaltcsíkokra
és a buján-álmatag kertekre
rászórta halál előtti utolsó ragyogását
remény-kereső tekintetű szememre

ott jártam
ahol eltakart minden realitást
a forró párával telített sötétség
a gondolatok fuldokolni kezdtek
mindent betemettek az előkúszó árnyak
mint törött szárnyak tapadtak hozzám
méla-szomorúságot fecskendeztek belém
és hiába nyúltak felém
az alkony utolsó sugarai
mindig ott volt valami halálszagú félelem

...mert nem voltál velem