sima esték

sima estéket álmodik belém
rám néz folyton
de sosem lép felém
szemében mintha a végtelent látnám
hagynám a fenébe
ha annyira nem kívánnám

olyan rohadt nehéz minden éjszaka
izzad a takaróm
ha elaludnék meg is fojtana
józanságom az ágy mellett hever
reggel megkeresem
addig bajt nem kever

sivító penge-fénnyel ébreszt a vágyam
ott fekszik mellettem
mindig ezt kívántam
akaratom fon izgató-rendet köré
létezik ahogy jó nekem
az enyém és nem az övé